A Státus Kiadó gondozásában jelent meg Sarány István és Szabó Katalin Megyecsinálók címû riportkötete. A két újságíró mindennapos munkája során bukkant a témára.
A kötet Románia 1968-as, új területi- adminisztratív felosztásának egyik meghatározó eseményét dolgozza fel. Az ország területének felosztása a Ceausescu érában a székelyföldet – egyben a tömbmagyarságot – mint kompakt egységet vette célba. Tervek és térképek születtek, amelyeket fokozatosan hoztak nyilvánosságra, aztán az érdekek és értékek szerint megpróbálták újraszabni a határokat. Az egykori rajonok helyét jól kiválasztott közigazgatási központokkal a megyék vették át. A „szerencsés" jelöltek a kornak megfelelõen a szocializmus vívmányaiból is részesültek: mamutgyárak, tömbházerdõk és egyéb infrastruktúra, amit megkövetelt a rezsim mûködése.
1968 – a Ceausescu éra elsõ éveinek egyike. Alig harminchárom évvel ezelõtt. A közelmúlt történése, amelyre még sokan emlékeznek, a szemtanúk egy része még közöttünk van, azonban a fiatalabb generáció már mit sem sejt ezekrõl az idõkrõl. A két szerzõ a szemtanúkat, nemcsak egykori elvtársakat, hanem az akkori munkásosztály képviselõit felkeresve mesélteti el az akkor átélteket. Sok-sok interjúból, visszaemlékezésbõl, dokumentumból áll össze a kötet és rajzolódnak ki az akkori események.
De miért mások ezek a „megyecsinálók"? Itt nem csak területfelosztásról, hanem a már jól kialakult székely székek egységének szétdarabolásáról volt szó, melyek ugyancsak versengtek egymással, egymás ellen vagy éppen egymásért.
1968. február 13-án Csíkszeredában az utcára vonultak az emberek, követelve, hogy a megyeszékhely itt legyen és ne Székelyudvarhelyen. A megmozdulásra az adott okot, hogy az eredeti tervekkel ellentétben, amely szerint Hargita megye Háromszék, Csík, Gyergyó és Udvarhely vidékeit foglalta volna magába Csíkszereda székhellyel, egy jóval kisebb megye jött volna létre Udvarhely központtal. Így az alcsíki falvak többsége már más megyéhez kerültek volna.
A szemtanúk vallomásai alapján a szerzõk igen érdekes forgatókönyvet tudtak összeállítani az eseményekrõl, melynek olvastán egyértelmûvé válik, hogy a spontán megmozdulásnak voltak igen jó beosztásban lévõ rendezõi is, akik az állásuk és hatalmuk elvesztésétõl tartottak.
A mai olvasó levonhatja saját magának vonhatja le a következtetést, hogy ki járt jól a megyeszékhely megnyerésével. Akkoriban Csík igazi gyõzelemnek könyvelte el az eredményt. S a tény, hogy egy húsztagú delegációnak (melynek névsorát elsõ alkalommal sikerül rekonstruálni), mely Ceausescuval Bukarestben tárgyalt, elérték célját, ami mindenképpen sikerszámba ment 1968-ban.
A két szerzõ több mint száz oldalon immár könyv formájában is megörökítette az akkori eseményeket. A könyv mindenképen hasznos olvasnivaló történészeknek és mindenkinek, aki szeretné mélyebben megismerni vagy esetleg megérteni az akkori rendszer mûködését.