hn020821

Már decemberben hírül adtuk, megjelent Gyergyóújfalu monográfiája A falutörvénytõl a közbirtokosságig címmel. A tanulmánykötet megírásának hátterérõl kérdeztem a könyv szerzõjét, dr. Garda Dezsõ történészt, parlamenti képviselõt.

– 1995-ben keresett meg Gyergyóújfalu akkori polgármestere, Elekes Józsa Márton, valamint Páll Árpád tanár úr, és megkértek, vállaljam el egy helyi monográfia történelmi részét. Szívesen vállalta, hiszen kutatásaim során sok gyergyóújfalui oklevéllel találkoztam, tudtam, hogy szép története van, s azt is, hogy Gyergyóújfaluban fogalmazták meg a legrégebbi faluttörvényt, amrely fennmaradt, és amely visszautal egy még régebbi falutörvényre.

A levéltári kutatás egyéb kötelezettségeim mellett két évet vett igénybe; egy történelmi esszét megírni könnyebb, de új forrásanyagot, eddig ismeretlen adatokat föltárni nem könnyû dolog. Idõigényesség mellett arra is gondolni kell, hogy ezek az okiratok a XIV., XVII., XVIII. században íródtak, tehát a korabeli írásmódot is ismerni kell.

Miután elkészültem kutatásaimmal, fölkerestem Gyergyóújfalu új vezetõségét, egy kicsit attól félve, hogy az új vezetés nem fogja támogatni a könyvet, de a polgármester úr azonnal megígérte, mindent megtesz a könyv megjelentetéséért. Ezután vettem föl a kapcsolatot Birtók Józseffel, a csíkszeredai Státus Kiadó szerkesztõjével. A monográfia már 97 pünkösdjére megjelenhetett volna, de anyagi nehézségek miatt elhúzódott 98 decemberéig, és még most sincs teljesen kifizetve a kiadónak (csak az összeg 85 %-a), mert decemberben nem fogyott el az a 200 példány, amennyire számítottam. Gyergyóújfalu vállalkozói hat millió lejjel támogatták a könyv megjelenését, és jelentõsen hozzájárult Minier Gábor úr, a megyei tanács alelnöke, ami bizonyítja – és jó példa erre a Székelyföld folyóirat támogatása is –, hogy a mostani megyei tanács vezetõsége megfelelõ módon viszonyul a kultúrához.

– Nem lehetett volna pályázat útján támogatást nyerni a könyvre?

– Én a pályázatokon mindig mostohagyereknek számítottam. Amikor az Erdélyi Múzeum Egylet tudományos mûvekre meghirdette elsõ versenypályázatát, az én munkámat nem engedték versenyezni, arra hivatkozva, hogy már megjelent, holott nem jelent meg sehol. Késõbb néhai Bartha Gábor debreceni egyetemi tanár és Várkonyi Ágnes professzorasszony közbelépésére nyertem egy pályázatot a Magyar Mûvelõdési Minisztérium határon túli könyvkiadást támogató hivatalától, de utána a doktori disszertációm magyar változatát már elutasították negatív véleményezések alapján. Furcsának tartom, hogy nem vették figyelembe errõl a munkáról a Demény Lajos véleményezését, a Stefan Stefanescu, Paul Cernavodeanu, Radu Manolescu véleményezéseit, akik korunk szaktekintélyei. Itt nem is a kuratóriumot bírálnám, hanem azokat, akik lektorizálást vállalnak, és urambátyám alapon adják a véleményezéseket. Azért mondtam le a pályázatokon való részvételrõl, mert itt nem a szakmai érték számít.

– A könyv gyakorlatilag a székely társadalom, székely civilizációstörténet bemutatása Gyergyóújfalu történetén keresztül. Egyik értéke, hogy eddig feldolgozatlan forrásokat használtam, a másik az, hogy Gyergyóújfalu faluközösségében felismerhetõ a székely életelv, ezért törekedtem arra, hogy a XVII., XVIII., XIX. századi anyakönyveket feldolgozva értékeltessem a lakosság vitalitását. Ennél a közösségnél az önismeret gyarapításában nagy szerepet játszott az egyház, és itt fõleg az 1848-as idõszak papjára gondolok, aki nemcsak a szószékrõl buzdított, hanem vezette is népét, és késõbb, amikor Csíkszeredába hívatták, több mint egy esztendei várfogságot vállalt, hogy a szabadságharcot megtorló katonai hatóság ne a falubelieken álljon bosszút. A falunak számos kiemelkedõ egyénisége van, az 1500-as évektõl kezdõdõen a Rákóczi szabadságharcon és 48-as forradalom eseményein keresztül az elsõ világháborúig. A falu sokat szenvedett a román betöréstõl, fõleg a román katonákat kísérõktõl, akik kirabolták a módosabb gazdákat. A könyv értékes fejezete szól a földreformról, érzékeltetve ennek tendenciózus jellegét, valamint a közbirtokosságról, amely bemutatja a faluközösség küzdelmét azok ellen, akik faüzéreknek akarják átjátszani a falu fáját. Úgy érzem, ez jelképes is lehet a jövõre nézve, hiszen, ha visszakapjuk az erdõket, vigyázni kell, hogy ne tegye rá a kezét egy szûk csoport a falu vagyonára. Így a múlt tapasztalatainak ismertetése nevelõ hatású is lehet.

Történelmi szempontból: 1567-bõl származik az elsõ székely adóösszeírás, de az 1703-as összeírás nagyon átfogó, ezért tartottam választóvonalnak. Ebben az idõszakban több katonai lustra is létezett, ezek feldolgozását is fontosnak tartottam. A kuruckori romlás fejezetében a Rákóczi szabadságharcban való részvétel mellett az annak leverése utáni helyzetet is bemutattam, amikor pestisjárvány tizedelte a lakosságot, a Habsburg elnyomás is nagy terhet jelentett, és mégis volt elég életerõ bennük túljutni a válságos helyzeten. Gyergyóújfalu története 1721–1760 között egy békésebb idõszakot mutat be, itt az 1750-es összeírás, a gazdasági helayzetrõl, birtokviszonyokról nyújt átfogó képet. Az 1760–1810 közötti idõszakban civilizációs fejlõdés érzékelhetõ, elõrelépés az oktatás területén. Az 1848-49-es szabadságharcról szóló fejezet az ismert dokumentumok mellett a gyergyóújfaluiak részvételét követi nyomon a különbözõ ütközetekben, és tartalmaz egy részt arról is, hogy 48-49-ben az itthonmaradottak milyen betegségekben hunytak el, tehát érzékelteti a lakosság egészségügyi állapotát ebben a két esztendõben. 1849–1940 között a polgári fejlõdés útjára lépõ falut mutatom be; egyes vezetõi, mint Bajkó Péter, sokat tettek a település fejlesztéséért, iskolát építettek, millenniumi emlékmûvet állítottak. Az iskola sajátos történetére is kitérek. A két világháború közötti idõszakban a földreform utáni birtokviszonyokat érzékeltetem.

Két írás a kötetbõl nem tõlem származik: Gyergyóújfalu földrajzi helyzetét Páll Vilmos tanár úr írta meg, a gyergyóújfalui hagyományokról, népszokásokról a Szilágyi házaspár, Szilágyi Miklós és Szilágyi Rozália írtak. E két írás gazdagítja a kötetet, kiegészíti a történeti anyagot helyi sajátosságokkal.

Remélem, hogy a könyv hozzájárul a székelység történetéhez, önismeretének tudatosításához, annak bizonyságához, hogy itt a Keleti-Kárpátok e medencéjében gazdag, európai szintû civilizációt hozott létre a székelység, és elõremutatható lehet abban, hogy a civilizáció értékeit õriznünk kell.