A Szent Miklós napi ünnepi tanácsülés adott otthont dr. Garda Dezsõ történész, parlamenti képviselõ legújabb történelmi tárgyú könyve bemutatójának, amely Fõnépek, lófõk, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban címmel jelent meg a csíkszeredai Státus Kiadó gondázásában.
• Megkértük a szerzõt, foglalja össze kutatómunkája könyvben feltárt újdonságait.

– A könyv rég elkezdett kutatásaimon alapszik, eredeti forrásokat tár fel. Igyekeztem a Székely Levéltár kiadatlan okleveles forrásait úgy feldolgozni, hogy a gyergyói és csíki településekrõl minél átfogóbb képet nyújtsak az olvasónak. A társadalmi és történelmi események mellett a társadalmi mobilitást is próbáltam érzékeltetni, a családszerkezetet, a családközi kapcsolatokat. Például, míg mi abban a hitben éltünk, hogy a római katolikus egyház nem engedélyezte a házasság felbontását, az általam feltárt okleveles anyagokból kiderült, az egyháznak nagyon nagy szerepe volt a nõi egyenjogúság biztosításában, abban, hogy a nõnek a családban fontos, meghatárózó szerepe legyen. Ugyanakkor, ha a fiatal lányra a családja rá akart erõszakolni egy házasságot, amelyet a lány nem akart, az egyház elfogadta a lány ellenvetéseit, és megpróbálta megelõzni az ilyen jellegû házasságkötést, illetve, ha a házasságkötés már megtörtént, engedélyezte annak felbontását. Példa erre Henter Benedek csíki nagyúr esete, akinek házasságát egx Borbáls nevû tusnádi lánnyal fölbontotta az egyház mert a fiatal lány nem akart az idõs fõúr felesége lenni, és mert bizonyságot nyert, hogy házassági kapcsolat nem volt közöttük. Az egyháznak szerepe volt a vérfertõzések megelõzésében is: a házasulandó feleknek a negyedik ágig terjedõen bizonyítaniuk kellett, hogy nem rokonok. Így fölvigyázott arra, hogy a házasság biológiai kihatásaiban is megfelelõ legyen az utódok szempontjából. A könyv másik fontos mozzanata az egész szerepét vizsgálja a társadalomban, amelybõl kitûnik, hogy a székelységnek nagyon fontos katonai feladatköre volt, de emellett családi életét is sokszínûség jellemezte, néhéz munkanapokkal.
Az 1680-as események újdonságot hoznak a könyvbe. Az 1683-at megelõzõ székely hadbevonulás mozzanatait mind a családi hátterekkel, mind pedig a hadszíntér köznapi eseményeivel érzékeltetni próbáltam.
A könyvben két katonai lustrát dolgoztam föl, amelyek bemutatják a székely hadsereg szervezési módját. Az 1681-85-ös összeírássokból kirajzolódik a székely tízesek és százasok szerkezete – ezek többnyire lovasszázadok voltak, mert a XVII. század végén, XVIII. század elején gyalogoszázad még kevés volt. A másik az 1704-es Rákóczi lustra, melynek Csíkra és Gyergyóra vonatkozó adatai nagyon pontosak. A kuruc kor politikai eseményei után a szekélység életmódjában a XVIII. században bekövetkezett váltás érzékeltettem, amikor a Habsburgok a székelység hadi kötelezettségeit már nem vették igénybe, és sajátos szabad paraszti státusba kényszerültek, ami autonómiájuk csorbítását, és adókötelezettségeik növekedését eredményezte. Új a könyvben az 1721-es összeírás, ami forráskiadványnak is, tekinthetõ, és a csíki települések esetében az 1750-es összeírás adatai is melyekben családszerkezetet, vagyonszerkezetet, minden egyes család birtokjogi viszonyát igyekeztem bemutatni, ami átfogó képet rajzol a korabeli csíki és gyergyói társadalomról. Itt azért nem említem a gyergyói 1750-es összeírásokat, mert azokat a Székely hadszervezet és faluközösség c. könyvemben már közreadtam.
A könyv egy sajátos fejezete a városi élettel foglalkozik: próbáltam tényszerûen bemutatni két urbánus centrumot, Csíkszeredát, és Gyergyószentmiklóst. Csíkszereda ebben az idõben egyetlen utcából álló városka volt, de városi ranggal, melyben a céhek kiváltságokkal rendelkeztek, míg Gyergyószentmiklós bár városjoga többször felvetõdött, és a kortársak mezõvárosnak nevezték, a végleges városjogot csak jóval késõbb fogja elnyerni, annak ellenére, hogy gazdasági élete jóval fejlettebb volt a csíkszeredainál.
Úgy érzem, hogy a források földolgozása tekintetében a könyv alapmunkának számít, eddig nem ismert forrásokat tár az olvasó és a kutató elé, érzékeltetni próbálja a székely társadalom dinamikáját statisztikai módszerekkel, és ezeket településekre lebontva is közreadja. Külön Csíkszentdomokosnak, külön Jenõfalvának, Szenttamásnak, Tusnádnak, Gyergyószentmiklósnak és lebontva adja közre azt is, hogyan változott a lófõk státusa a különbözõ isõszakokban, tehát 1602-tõl 1750-ig másfél évszázad dinamikáját próbálja érzékeltetni. Úgy érzem, a 420 oldalas könyv hozzájárulhat a székelység történetéhez, és a szakemberek értékelni fogják a megközelítési módot, hiszen a történelmi módszer mellett a történeti demográfia, a történeti szociológia, a történeti statisztika módszereit is alkalmaztam, hogy hiteles keresztmetszetet nyújtsak a korabeli székely társadalomról. Ha nem ismerjük ilyen mélységekben a saját múltunkat, a jövõnket sem tudjuk megfelelõen építeni, mert múltunk hétköznapjainak ismerete hozzájárulhat ahhoz, hogy jövõnket hozzáértéssel, a múlt hibáit kiküszöbölve tervezzük és építsük.

• Gyergyószentmiklós városa Pro Urba-díjjal tüntette ki önt. Mit jelent ez az elismerés?

– Nagyon nagy megelepetés volt. Meglepett a szavazatok aránya is: a városi tanácsban jelenlévõ 19 tanácsosból 18-an szavaztak a díjazás mellet, s ez jó érzéssel töltött el, mert azt jelzi, a tanácsosok értékelik munkámat. A díj arra kötelez, hogy a jövõben is hasonló lelkiismerettel folytassam azt a tevékenységet, amellyel közösségemet, városunkat tudom szolgálni. Tehát munkára kötelez, amit szívesen vállalok – mert ha valakinek elismerik a munkáját, az ösztönzõen hat jövõbeni tevékenységére is.

Ui.:Dr. Garda Dezsõ a kitüntetéssel járó négymillió lejt egyenlõ arányban elosztva a város római katolikus egyháza Szeretetkonyhájának, a helyi református és örmény katolikus egyházaknak, valamint a sérült fiatalok Támasz Klub napközi otthonának adományozta. A hírt a Támasz Klubot mûködtetõ Ifitéka és Esély Alapítvány kérésére közlöm, akik ezúton is szeretnék megköszönni az adományt.