 |
Kalmár János, bányavidéki származású, jelenleg Budapest mellett élő geológus, Bukarestben született 1937-ben. Élete maga egy besűrített közép-európai történelem: a bécsi döntés, az 1944-es menekülés, amerikai okkupációs zóna, majd kalandos visszatérés a már román Erdélybe, aztán az "osztályharc", a kollektivizálás, apja az utolsó koncepciós perek áldozata, olténiai számkivetés, vég nélküli csatározások basáskodó felettesekkel, ostoba utasításokat végrehajtó hivatalos közegekkel, a magánéletbe is behatoló totalitarizmussal. S hogy mindezek el ne merüljenek a Múlt ködtengerében, úgy döntött, hogy megír mindent, ami erre érdemes. Nem magyarázkodik, nem panaszkodik, a (napjainkban oly divatos) fröccsenő gyűlölködés is távol áll tőle. A sok hegyet-völgyet megjárt vén geológus csak mesél, mesél. Így született meg az önéletrajzi elemekben bővelkedő "Ködön át a mármarosi bércek", a "Kistőkés, avagy az idő örvénye" ál-sci-fi, a román nyelvű trilógia ("Aflorimente de dragoste", "Bibeloul de porţelan" és "Olga zilelor şi nopţilor mele"), a "Hátam mögött zúg a tajga" valamint a jelen kötet. Egy zenészről, egy produkcióról? és egy diktátor bukásáról: erre szokták mondani, hogy minden hasonlóság a (honi) valós történésekkel (nem éppen) a véletlen műve... |