 |
Ez a mű az első
könyv a Kárpát-medencén kívülre
telepített-települt magyarokról. A kötet a Magyar
Tudományos Akadémia kiadásában, 1838-ban látott
először napvilágot. Az első olyan munka, amely az
akkor elérhető adatok birtokában, történeti
megvilágításban nagyobb közönség számára tette
hozzáférhetővé, megismerhetővé és egyben az
elemzés tárgyává a századokon át hatalmasságok
által semmibe vett, elhanyagolt moldvai magyarság
helyzetét, sorsát. Marcus Bandinus bosnyák ferences pap, 1644-1650 között marcianopoliszi érsek és Moldvában apostoli helytartó 1646-47-ben főpásztori látogatást tett a moldvai római katolikus plébániákon, listát készített a katolikus hívekről, mindamellett fontos megfigyeléseket végzett a fejedelemség gazdasági, politikai, társadalmi életét, a népszokásokat illetően, adatokat gyűjtött Moldva történetéről. Főpásztori körútjának tapasztalatait, összegyűjtött adatait a Hitterjesztés Szent Kongregációjának Rómába címzett nagy jelentésében foglalta össze, amelynek végső formáját 1648-ban adta meg. Az irat később a Bandinus vagy Bandini-kódex nevet kapta. A latinul írt kódexet Gegő Elek az ismeretlenségből halászta ki, és sommás fordításban magyarul tárta az olvasók elé. A Bandinus-féle munka kivonatos közlésével a szerző mind a magyar, mind a román történetkutatókat a kódexben rejlő értékekre figyelmezteti. (Szőcs János) |