 |
A
székelység történetének tragikus eseménye tette
Madéfalva nevét ismertté, nemcsak Székelyföldön,
hanem az egész magyarság körében. Az ártatlanul
legyilkolt áldozatok sírja előtt nemzedékek óta
kegyelettel emlékezünk meg azokról a csíki, kászoni
és háromszéki székelyekről, akik azért gyűltek
össze Madéfalván, hogy tárgyaljanak a határőrséget
szervező bizottság képviselőivel. Nem harcolni
akartak a felvonultatott katonasággal, hanem kifejezni
azon elhatározásukat, hogy inkább adót fizetnek,
mintsem a központi hatalom által megszabott feltételek
között beálljanak a császári hadseregbe. 1764. január 7-én hajnalban mintegy 1300 katona vette körül Madéfalvát. Hajnali három órakor megszólaltak az ágyúk és elkezdődött a vérengzés. A menekülők pánikba estek, fegyveres ellenállásra senki sem gondolt. A falu az ágyútűztől kigyulladt, a lezárt utak miatt szinte lehetetlen volt a menekülés. Voltak, akik a befagyott Olton át próbálták menteni életüket, de a jég beszakadt és a folyóba fulladtak. A Madéfalván talált háromszékiekkel különös kegyetlenséggel jártak el. A mészárlás befejezése után a feldúlt falu a katonaság szabad prédájává vált. E véres epizód a "madéfalvi veszedelem" néven került a köztudatba s már akkor megszületett rá az elnevezés is: SICULICIDIUM, azaz a székelyek legyilkolása. |