 |
Jónéhány évvel ezelőtt - "A' hamar és ócsón gyógyító LÓ-ORVOS" ugyancsak Erdélyben, Kobátfalván, Illyés Ferenc kollégánk családi hagyatékában őrzött eredetijének 2001-es restaurálását és kiadását követően - Karasszon Dénes tanár úr a kezembe nyomott egy tízoldalas, a Magyary Kossa Gyula Állatorvosi Könyvészetéből (1904) évtizedekkel ezelőtt sajátkezűleg kimásolt gépelt szöveget azzal, hogy ez még egy kiadásra érdemes nyelvemlék lenne, ha megvolna. Szerinte valahol Csíksomlyón föl is lelhető, s ennek fölkutatása, kiadása a Magyar Állatorvosok Világszervezetéhez illő feladat. Bár állandóan napirenden tartottuk, botcsinálta történészek lévén, szervezetünk napi gondjaival bajlódva, s mert anyagi fedezetünk sem volt eddig a kiadásra, évekig nem boldogultunk. A múlt évben Rácz László kollégánk Csíkszeredából jelezte, ő nyugdíjba vonult, szívesen venne részt állatorvos-történelmi emlékek fölkutatásában. Szándékát örömmel vettem, s kértem, vállalja el e kézirat fölkutatását. Rácz kollégánk - élve helyismeretével - a legegyszerűbb utat választva a Csíki Székely Múzeumban Muckenhaupt Erzsébet muzeológus segítségével, a kéziratgyűjteményben tallózva, a Régi iromány gyűjteményben, a Calendarium Magyar nyelven, anyakönyvi bejegyzések, Az nyereg gyártók, Az paizs gyártók és más fejezetek és bejegyzések végén rátaláltak a keresett kéziratra, mely a magyar állatorvoslás egyik legnagyszerűbb emléke.(...) Igazi kalandot jelentett a szövegértelmezés, melyet Rácz Lászlóval és Karasszon Dénes tanár úrral hármasban végeztünk. Elsőként a fakszimile rész a mai írásmód szerinti pontos átültetésére törekedtünk. Ez a kézirat 63. lapján (ld. 106. oldal) annak olvashatatlansága miatt nem sikerült. Ahol úgy gondoltuk, a ma embere számára is érthető, értelmezhető az eredeti szöveg, a szövegértelmezésben, amennyire csak lehetett, érintetlenül hagytuk.(...) Gondot jelentett, hogy egy-egy szó vidékenként, koron¬ként mást jelentett, így esetenként értelmezésünk bevallottan önkényes, mert egyéb ismert forrásaink sem adtak egyértelmű eligazítást (pl. vakaró). A kézirat néhány esetben humán gyógymódot is ajánl, például a 33. oldalon az Aki elhízott (bővérű), fogyókúrás ajánlat. A munka folyamán érdekes volt nyomon követni egy-egy gyógyítási technika fejlődését. Míg pl. a vérbocsájtás e könyvben nem mindig pontosan meghatározott módon szerepel, illetve, a végrehajtó részéről minden bizonnyal föltételezett eleve ismereteket, gyakorlatot, a művelet Tseh Mártonnál (1797) már pontosan leírt helyeken és módon történt, addig Dely Mátyás (1877) már kárhoztatja ezt a gyógyítási módot, s nem is ad eligazítást az addig használatos technikákra.(...) Úgy gondoltuk, érdekes lehet, hogy ezeken az alapokon hogyan is folytatódott, fejlődött az alapvetően még hiedelmekre, jobb esetben tapasztalatokra alapult népi állatgyógyászat, ezért kértük meg Sikó Barabási Sándort értékes e tárgyú gyűjtésének második részként történő közreadására. dr. Szieberth István elnök Magyar Állatorvosok Világszervezete |