Szőcs Imre - Szőcs Miriam: A CSÍKSZENTMIKLÓSI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
1999, 16 old.,
- Csíki műemlékek - 1 -

Szent Miklós katolikus egyházközséget először 1333-ban említi a pápai tizedjegyzék. Román kori temploma nem maradt fenn. A V. században épült templomból a torony maradt meg épségben. A templomot két bástyával is megerősített, lőrésekkel ellátott várfal veszi körül. A torony is elláthatott védelmi funkciókat. A várfalnak fontos szerepe lehetett a XVII. századi tatárinváziók idején. Az 1661-es tatárbetöréskor Csíkból mintegy 10.000 embert hurcoltak el. A tatárok 1694-ben újból betörtek a medencébe, ezúttal Felcsík falvait pusztították el. Az 1719-beli pestis, majd az 1764-es madéfalvi vész tovább tizedelte az egyházközsége lakosságát, amely nehezen heverte ki ezen veszteségeket. Mindemellett Szent Miklós egyházközségnek, melyhez Szépvíz és Borzsova falvak is tartoztak, jelentős bevételi forrást jelentettek a Gyimesekben levő kiterjedt birtokok.
A templom 1777 és 1784 között nyerte el mai formáját, ugyanis ebben az időszakban barokk stílusban újjáépítették. A főoltárt 1797-ben készítették, a régi oltárból egy oltárkép maradt fenn.