Hu
Ro
En
Cart


Sajtó alá rendezte Fodor László: BÜSZKE ŐRHEGY ŐS TÖVÉBEN

-Nagyenyedi diákdalok-
ISBN: 973-8311-78-0
2005, 110
add

A kollégiumokban is századokra visszamenő hagyománya van a diáknótáknak, mert a régi időkben az énektanítás hangsúlyozott szerepet kapott. A Bethlen Kollégium első nagy professzorai, így J. H. Alstedius és Apáczai Csere János az énekoktatás és zenegyakorlás fontosságát hangsúlyozzák, szerintük a számtan és énekoktatás hasonló fontossággal rendelkezik. Apáczai ezt így fogalmazza meg: "A mathesis tanítója az arithmetikát s a geometriát tanítsa. Az astronómiát is, ha kívántatik melléje vegye, mind a musicával egyetemben." A kollégiumi törvények büntették az éneklésről elmaradókat, későket. Nem meglepő tehát, hogy az Enyeden végzett diákok közül nagyon sok kántori hivatást választott, s nevükkel Erdélyszerte találkozunk. De az egyházi énekek mellett világi dallamok is elhangoztak a kollégium falai között, az otthonról hozott népdalok, különösen a szerelmi és bordalok. Ugyanakkor ők is alkottak csúfondáros, csipkelődő, gúnyolódó nótákat, titokban még vaskosabb humorú, trágár hangú nóták is elhangzottak, de e nóták éneklését szigorúan tiltották.
Hermányi Dienes József (1699-1763) anekdota gyűjteményében több helyen is megemlékezik a diáknótákról, 1-2 rövidebb szöveget is lejegyzett. Például Szigeti István öreg professzorra vonatkozóan mondja, hogy keményebb hangú csúfolódó verseket hallván, ezt kérdi a tanulóktól, "miért nem csinálnak magok elmés, játékos és ártatlan írásokat és verseket...?" Majd így folytatja: "... egy Bartók Sándor nevű a sok logikákat holmi versekkel megcsúfolná, s a verseket nótára vonván éneklék vala, s isznak vala hangjánál". Fövenyessy Bertalan maradandó munkát végzett azzal, hogy egy kötetrevaló diáknótát jegyzett le, igaz csak a szöveget. Ezt a szöveggyűjteményt Fövenyessy halála után Tornai László ny. lelkipásztor őrizte. A XX. század derekán Nemes János, a Kollégium neveltje, mintatanítója, tanára, aligazgatója, egyszóval nemes lelkű mindenese jegyezte le a diákdalokat, de már dallammal együtt. Ezt az anyagot nemcsak ismerte, hanem írásban is rögzítette Császár Gyula és Császár Klára, volt enyedi diák, kollégiumi óvónő.
Fodor László zenetanár nemcsak megismerte és tanulmányozta e kéziratos anyagot, hanem saját gyűjtésével kiegészítette, sajtó alá rendezte és megjelentette. Így ez a gyűjtemény a mindenkori enyedi diák és természetesen az érdeklődők rendelkezésére áll. Elismerésre méltó vállalkozás, hiszen hozzásegíti a fiatalokat e gyorsuló világunkban, hogy a diáknótázás hagyománya tovább éljen bennük és a mai divatos (gép)zene mellett ez is megszólaljon, és a meglévő hagyományt állandóan újjal gazdagítsák.
Fodor László e kötetével azt szolgálja, amit Áprily Lajos oly lélekemelően vall Enyedi diákok című versében: "Daloljatok csak, sok ezer/ enyedi diákom!"
Király László