"Lassan megszoktuk, hogy nem figyelünk egymásra, hogy a román lapok és kiadók nem fordítanak magyar műveket, az erdélyi magyar kiadók meg szintén nem, mondván, ha valaki román művet akar olvasni, megteheti azt eredetiben is. Az, hogy esetleg a többi romániai kisebbség irodalmát is érdemes lenne fordítani, igazából fel sem merült, mivel közhiedelem szerint a németek távozásával megszűnt a mindenfajta kisebbségi irodalom (nyilván, a magyaron kívül). Ezen az áldatlan helyzeten próbált javítani a 2000 augusztusában Csíkszeredában lezajlott kisebbségi költőtalálkozó, amelyen számos romániai nemzetiség fiatal szerzője volt jelen. Amint folytak a beszélgetések, a felolvasások, mint magyar, kénytelen voltam rájönni, hogy nem áll az "egyedül vagyunk" mítosza - legalábbis az irodalomban nem. Ugyanúgy születik (jó) német, szlovák, albán, ukrán, roma irodalom, ugyanazok a problémáink, sokszor ugyanazokról a témákról írunk, még ha más nyelven fejezzük is ki magunkat. Bábel ez a javából, de egy olyan Bábel, ahol csak látszólag van értetlenség, hisz a különböző nyelv ellenére értettük egymást, mivel ugyanazt mondtuk. Noha tényleg "nyelvében élvez a nemzet" (Szőcs Géza), bizony előfordult az, hogy a másik nyelvén is jólesett az irodalom. Nem dőreség hát a másnyelvű szerzőkre figyelni." (Sántha Attila)