Hu
Ro
En
Cart


András Gyárfás: EGY SZÉKELY EZERMESTER ÉLETÚTJA CSÍKBAN

-emlékezések-
ISBN: 973-8311-06-3
2007, 120
add

Tizenegy gyermek született András Gyárfás családjában 1920 és 1941 között Csíktaplocán, melyet egy terület-szabályozás - Csíksomlyóval és Zsögöddel együtt - Csíkszeredához csatolt. Kilencen értük meg a felnőtt kort. A kistestvérek jövetele nekünk gyermekeknek mindig nagy örömet jelentett, mert utána jöttek a rokoni látogatások, a radinák, ami azt jelentette, hogy a látogató komplett vacsorát hozott magával, mivel a meglátogatott személy, édesanyánk még gyermekágyban feküdt és képtelen lett volna látogatóit ellátni. A vacsorából mi házi gyerekek is részesedtünk, s ez ünneppé tette számunkra a napot. A sok gyermek jelenlétéből adódott, hogy ha valamelyikünk nem használta el az anyánk által neki varrott ruháját, annak a kisebbek nem örvendtek, mert ők örökölték a nagyobbiktól a kinőtt ruhát. Egészen más volt a hozzáállásunk a kiszolgált iskolai tankönyvekkel szemben. Azokat igyekeztünk minél előbb birtokba venni, mert hallomásból megismertük tartalmát s a gyermek-hierarchiában való előre jutást reméltük tudásunktól. Vitás ügyeink pedig egymás között mindig voltak. "Megállj, majd én felnövök, te addig megvénülsz, s akkor majd visszaadom neked" - mondtam négy évvel idősebb kisiskolás növéremnek, amikor egyszer vesztesként kerültem ki az összetűzésünkből.
Nemcsak mi, gyerekek éltünk szabadon, gondtalanul a szüleink által vezetett családban, eltelve az éppen átélt eseménnyel, de szüleink figyelmét is egészen lekötötte a jelenről és a jövőről való gondoskodás. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a múlt visszaidézése, emlegetése a mi családunkban nem volt szokásban. Csak amikor kezdtünk kilépni az élettel teli, egymást szerető, egymáshoz ragaszkodó, meghitt családi környezetből, akkor kezdett hiányozni a múlt ismerete, akkor kezdtünk el eszmélődni a múltról, szüleink életpályájáról, "gyökereinkről". Kezdtük érezni azt is, hogy lassan "kifogyunk az időből", ha nem pótoljuk a mulasztottakat. Megkértem apámat, hogy meséljen élettörténetéről nekünk, amire még emlékszik. Átadtam neki egy kis kazettás-magnót is erre a célra. Igen ám, de neki - rendkívűl nagy technikai érdeklődése miatt - nem ment a mikrofonba beszélés. Egész életében írva fogalmazott. Írásban elkészített visszaemlékezését aztán, hogy kérésem is teljesüljön, hangszalagra olvasva is átadta nekem. Nagy szerencse lett ebből, mert az írógépen készült példányt valaki a családból megtartotta magának. A hangfelvétel azonban megmaradt. Legkisebb leánya, Margit, készítette el róla a számítógépes szöveget - meghagyva benne a csíki tájszólás sajátosságait is. Ezen a jelen kiadás már csak a legszükségesebb stilizálásokat eszközölte.
Ahogy mondani szokás: nálunk a történelmet nem mondtuk, hanem csináltuk. Most azonban, hogy összegyült és részben le is zárult a sok egykori "jelen", Isten nagy ajándékának értékeli a család minden tagja, amit András Gyárfás és felesége Lajos Juliánna által az életben kapott.
András Imre S.J.