Hu
Ro
En
Cart


Veszely, Imets és Kovács: UTAZÁSA MOLDVA-OLÁHHONBAN - 1868

-Az 1870-ben Marosvásárhelyen megjelent mű reprint kiadása-
ISBN: 973-8311-48-9
2004, 360
add

A romániai magyar lakosság helyzetének megvizsgálására a Szent László Társulat 1868-ban egy öt főből álló "expedíciót" küldött ki, amelynek támogatására Simor János esztergomi érseket is felkérték. A hercegprímás erről a szándékról értesítette Andrássy Gyula magyar miniszterelnököt, aki ezt követően a közös külügyminiszter útján utasította a jászvásári és bukaresti osztrák-magyar missziók vezetőit, hogy vegyék pártfogásukba a Társulat küldötteit.
A bizottság tagja eredetileg Kubinszky Mihály kalocsai kanonok-prépost, Majer Károly nőtincsi birtokos, ügyvéd és Veszely Károly marosvásárhelyi esperes voltak. Őket egészítette ki Kovács Ferenc gyulafehérvári hittanár és Imets Fülöp Jákó csíksomlyói gimnáziumi tanár is. A társaság útjáról két úti-beszámoló és egy jelentés maradt ránk. Az egyik útibeszámoló szerzője Tusnádi Imets Fülöp Jákó volt. Imets 1837-ben született az alcsíki Tusnád faluban. A gyulafehérvári római katolikus líceumban volt tanár. 1867-ben visszakerült a szülőföldjére: a csíksomlyói főgimnázium igazgatója lett, egészen 1891-ig, amikor is visszahívták Gyulafehérvárra.
A másik beszámoló Kovács Ferenctől származik. Ő ugyancsak 1837-ben született, a Székelyföld szomszédságában lévő Kőhalmon. Tanulmányait Pest után Bécsben fejezte be, a Pazmaneumban. 1860-ban szentelték pappá, 1862 és 1874 közt teológiai tanár volt a gyulafehérvári líceumban. 1874-től marosvásárhelyi plébános és egyúttal főesperes. (Ő lett Veszely Károly utóda.)
Imets és Kovács naplója elé Veszely Károly írt előszót. Ő 1820-ban született Bécsben, tanulmányait Gyulafehérváron és Kolozsváron végezte, 1844-ben szentelték pappá. 1845. Brassóba került káplánnak és tanárnak. A szabadságharc alatt tanúsított magatartása miatt halálra ítélték, melyet azonban börtönre változtatták. 1851-es szabadulása után 1864-ig a gyulafehérvári főgimnázium igazgató-tanára volt, 1864-től baróti, 1867-től marosvásárhelyi plébános lett.
Egyébiránt mint a tényfeltáró útról készített visszaemlékezésekből kiderül, bár a bákói osztrák-magyar alkonzul nem igazán örült nekik, Wolphart jászvásári konzul rendkívül szívélyesen fogadta a csoportot, és figyelmeztette őket a román kormány "feszült nemzetiségi hangulatára". Nem kizárható, hogy a csoport Jászvásárba is eljutó tagjait Iosif (Giuseppe) Salandri apostoli vizitátor is éppen a Monarchia diplomáciai karának közbenjárására fogadta. Az expedíció tagjai a Társulat 1868. szeptember 22-23-án tartott győri közgyűlésén beszámoltak tapasztalataikról.
Vincze Gábor