Hu
Ro
En
Cart


: MÉDIA ÉS JOG - Kézikönyv a párbeszédhez

--
ISBN: 973-8311-54-3
2004, 116

Kifogyott.

A projekt ötlete ott volta napisajtó első oldalas híreiben: - újságíró nehezményezi, hogy feltételezett bűnügyben valami furcsa megoldásból, vagy nélküle nem nyilatkozik a nyomozó hatóság, a bíró, senki justicia embere, - bíró, ügyész "bepanaszolja" a sajtóban az újságírót, hogy nem tartja be a szabályokat, tolakszik, rámenős, okkal, ok nélkül méltatlankodik, hogy "beletenyerel" a justicia dolgaiba, zavarja a nyomozati munkát, félretájékoztat, mi több, pártossággal vádolja az igazság szolgáját. Oly élesben megy, és annyira hétköznapi ez a kölcsönös méltatlankodás, hogy már-már elbeszélnek egymás mellett vélt igazságukat védve a "felek". Készült egy "házi" felmérés is az igazságügyi tárca kezdeményezésére, amelyben egyértelműen zaklatásnak véli a bíróság embere a sajtó méltatlankodását, horribile dictu: kontárságot vél felfedezni a bűnügyi tudósításokban. Ha mind igaz, amit a két, egymásnak féloldalazó csoport "a másikról" elmond, akkor kézenfekvő egy olyan útmutató megszerkesztésének az ötlete, amely megpróbálja áttekinthetően eligazítani a tévelygőket. Az volt a sejtésünk, hogy a "félreértések" gyökere abban rejlik, hogy a két csoport felületesen tájékozott egymás dolgaiban, vagy egyszerűen tájékozatlan és nem találja a párbeszéd eszközeit. A sajtófigyelő szolgálat összegező tapasztalatai szerint az újságíró a legjobb szándékkal trafál bele a közepébe és hírcserkésző igyekezetében rosszul, vagy rosszkor kérdez, a nyomozó hatóság képviselője, netán a bíró meg rendszerint lekezeli az "oktalan kérdezőt". Kétségtelen tény az, hogy a köztájékoztatás szabályosítása és a gyakorlata fiatal demokráciánkban még nem talált egymásra. Ráhibázunk helyenként és alkalmanként, de nem életformánk. E szerint egyszerű volt kiötölni azokat a célcsoportokat, akiket vissza kell vezetni a tartalmas párbeszédhez valamennyiünk, és főképp a köztájékoztatás hasznára: egyik a média, a másik az igazságszolgáltatás funkcionáriusai. A tervünk az volt, hogy elkészítünk egy-két nyelven - románul és magyarul - megjelenő kézikönyvet (ezt, amit közfigyelemre ajánlok), amiben elmondjuk azt, hogy mit, miért tesz az újságíró, miért nem teszi azt másképp, meg azt is, hogy hogyan és kit, meg hát mikor kell kérdezni a hatóságot arról, amit mi közhírnek szánunk.

Koszta István

Készült a Magyar Újságírók Romániai Szövetsége megbízásából