Hu
Ro
En
Cart


Buzás László: A SZEKURITÁTÉ KARMAI KÖZÖTT

-emlékezés-
ISBN: 973-8311-50-0
2004, 294
add

Megtisztelve éreztem magam, amikor 2004 tavaszán felkeresett Buzás László, és megkért, olvassam el a visszaemlékezéseit, majd pedig írjak hozzá előszót. A kéziratot fejezetenként, mondhatni készülése idején, melegében olvastam át, s közben arra gondoltam, hogy lám, el kell jönnie egy olyan időszaknak, amikor az élmények beérnek, amikor a katarzis bekövetkezik és az ember írni kezd. Buzás László közel húsz év múlva fogott tollat, hogy bebörtönzésének körülményeit, a börtönéveket és a rendszerváltás előtti és utáni tapasztalatait, sorsát rögzítse. Mert a fordulat után hirtelen már nem volt érdekes, hogy ki volt ellenálló, ki fordult szembe a Ceausescu diktatúrával akkor és ott - már a pillanat emberei rohangáltak forradalmár pózban, azok, akik eddig lapultak és lapítottak, sunyítottak. Ezek meg is vetették azokat, akik előzőleg áldozatot hoztak, szenvedtek. Naivaknak, meggondolatlanoknak tekintették az igaziakat, akik úgymond nem várták ki a rendszer összeomlását. A pillanatemberkék úgy vélték és úgy vélik, hogy a rendszerek maguktól omlanak össze, ha idejüket múlják, vagyis az "előbb-utóbb minden bevonul a történelembe önmagától, miért fárasztanád magad" mentalitással kell élni, majd nagy csörömpöléssel beverni ajtókat, ablakokat stb. Az elavult rendszerek, diktatúrák, zsarnokságok bukásukkal elsősorban azokat igazolják, akiket száműztek, bebörtönöztek vagy kivégeztek! A politikai ellenállók minden időben naivaknak tűnhettek, akik sorsukat nem kerülhették el. De nem kerülhette el a sorsát egyetlen zsarnokság sem a történelem folyamán! Az ellenállók, az igazi reformerek vagy forradalmárok minden időkben hasonlítottak egymásra: igazságérzetük, becsületességük, jellemük megkülönböztette őket az arctalan tömegtől, annak tagjaitól. Az irodalomban a börtön-téma nem ritka. Regények szólnak a rabságról, az emberi társadalom változásainak "hajtűkanyarjaiban" bekövetkezett karambolokról, amikor emberi sorsok esnek áldozatául a világnak, mert azon változtatni akarnak. Rengeteg visszaemlékezés született bebörtönzöttek tollából, akik rájöttek arra, hogy csak egyetlen igazságszolgáltatás maradt a számukra: a toll. Buzás László is bizonyára végül azért nyúlt a tollhoz, hogy igazságot szolgáltasson, emléket állítson a közelmúlt történelmének, bemutatva a romániai kommunista éra szörnyű periódusának szörnyű világát, a falak közötti és mögötti részeket, ahol a szekuritáté sötét figurái tartották karmaik között a megbélyegzetteket.
Ferencz Imre