Hu
Ro
En
Cart


Kalmár János: A MYORIN GÉNBANK

-regény-
ISBN: 973-8311-56-x
2004, 294
add

I.
... Apádat akkor ide befogadták, anyád, a Rántáshegyi Máricza itt szült meg ezen a földön, a tavak, fenyvesek, morénák és tundrák Svédországában, játszópajtásod Nils Holgerson és a Márton liba volt, tanító nénid Selma Lagerlöf, iskolád falain hős vikingek, dicső királyok, világhírű tudósok arcképei néztek le rád, szőke iskolatársaiddal együtt énekelted a Fenyvesek ölén és a Lappföld fehér éjszakái hazafias dalokat, s megdobbant a szíved, valahányszor a sárga keresztes kék zászló a legmagasabb árbocon lobogott, a királyi himnusz méltóságteljes akkordjai közepette.
De mindez már a múlté.
Menj haza, Florian!
II.
...Angol nyelven kezdte, de nyelve minduntalan megbicsaklott, idegen szavak tolultak szederjes ajkára, ilyenkor bosszusan verdeste öklével a pulpitus asztalát, visszazökkentetve magát a betanult szövegbe:
- Ez a lelet... ez a lelet bizonyítja... ez a lelet a burnyafalvi ple-isz-to-cénből származik. Igen, a pleisztocénből! - Aztán hirtelen felkapta a fejét s újból belebődült a mikrofonokba, hogy belerezdültek az elfüggönyözött ablakok: EGY MILLIÓ NÉGYSZÁZ ÖTVEN HAT EZER ÉV!!! és utána, szinte suttogva: - Neves antropológusaink megállapították (kivetítőn: csontszilánkokból összeállított humanoid koponya) hogy ennek az ősnek az arcvonásai MEGEGYEZNEK a jelenleg Burnyafalván élő hegylakók arcvonásaival!!!
III.
...Miután becsukta maga mögött az ajtót, a zsarú rögtön a tárgyra tért:
- Ötszáz euró.
- Én már minden illetéket kifizettem!
- Uram, ön félreért engem. Nem az illetékekről van szó. Hanem az én gázsimról. Azért, hogy minden simán menjen s ön innen tőlem egy személyazonossági igazolvánnyal távozhasson, mondjuk… húsz perc múlva!
Florianba felforrt a vér: a kutyafáját, azért sem!
- Én magának nem fizetek ötszáz eurót, de még egy banit sem, végezze a dolgát az előírások szerint!
A harcsabajuszú elvörösödött, a lelógó, pihés fülcimpájáig:
- Akkor jó. Legyen, ahogy maga akarja. Visszamegy, beáll a sorba és becsületesen megvizsgáltatja magát a tisztiorvossal, vért ad, belepisil a kémcsőbe, bekotornak a segge lyukába, miegymás. Még mindig soknak tartja azt a nyavalyás ötszázast?
IV.
...Lali közelebb ment az egyik oszlophoz, amely tetején piros fény gyulladt ki és valami károgást is hallott, mintha azt mondaná: menj innen, menj innen! Hirtelen úgy érezte, hogy melege lesz, az arcát mintha forró vízzel locsolnák, szája kiszáradt, nyelve feldagadt, visszafordult, de már késő volt. Kezéről cafatokban lógott a bőr, még volt annyi ereje, hogy átkússzon a sorompó alatt, aztán elsötétült előtte a világ.
Még élt, amikor berobogott a terepjáró az Utcába. Még az is csodával határos, hogy hogy bírta ki órákon át, a vér nagy része megalvadt az erekben, a teljes bőrfelület elpusztult, emberek ezek, akik ilyen szörnyűséget kitalálnak!?