Hu
Ro
En
Cart


: A MAROSHÉVÍZI REFORMÁTUS EGYHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE

--
ISBN:
2005, 24

Kifogyott.

Maroshévíz, Hargita megye északi csücskénél terül el 650. méter átlagos tengerszint feletti magasságon. A települést Petrichevich Horváth Kozma, vécsi várkapitány alapította 1567-ben, Taplócza néven. E terület akkor a Bánffy Pál birtoka volt és három moldvai családot telepítettek ide erdőirtás végett.
Mivelhogy a maroshévízi református templom az idén tölti a 110. "születésnapját", ez alkalommal e kis könyvecske kiadásával szeretnénk az olvasóink elétárni a templom és az egyház rövid történetét.
Az akkori Oláh Toplicza-i református leányegyház és ennek gödemesterházi, palotailvai filiái, valamint a borszéki szórványa melyek kezdetben a magyarói, míg később a disznajói református egyházhoz tartoztak, 1892-ben Szász Domokos akkori püspök úr idejében lett anyásítva. A jelenlegi templomot 1895-ben építették a Bánffy család által ajándékozott 142,8 négyzetméteres telekre. E telek egészen a Toplicza patakig nyúlt, de az 1948-as kommunista államosításkor e telket elkobozták, és évek során házakat építettek rá. A templom építése a magyarrégeni Éltető Albertnek (1870-1914) és feleségének, a maroshévízi születésű Urmánczy Jankának köszönhető, akik miután eladták a Csobotányi erdőjük egy részét 3. 600 Ft.-ért, ez összeget a templom építésére használták fel. A templom 117 négyzetméteren terül el, kőből és téglából lett építve, 13 méter hosszú, 9 méter széles, magassága 7 méter, míg a torony magassága 27 méter. Ekkor a topliczai közlelkészséghez tarozott a gödemesterházi, palotailvai, borszéki szórványok valamint a ratosnyai-jódi filia is. Ez utóbbi kettőt a nagy távolság miatt később a magyarói egyházhoz csatolták. A topliczai egyház első kurátora Walter Mihály földbirtokos volt, majd öt követte Zöld Lajos (1837-1915) szűcsmester, aki az 1848-as szabadságharc után költözött településünkre Hajdúszoboszlóról és 1915-ben hunyt el 78 éves korában.
A templom felépítését követően az egyházközség több földbirtokot is kapott ajándékba az Éltető - Urmánczy családtól, a Bánffy, a Kemény, a Walter családoktól. Sajnos ezek egy részét 1921-ben, míg a másik részét 1948-ban az állam elvette.