Hu
Ro
En
Cart


Kájoni János: ORGANO MISSALE

--
ISBN: 973-8311-43-8
2005, 592
add

A Státus Kiadó 100. könyve

 

Kájoni zenei munkásságára elsőként Bartalus István hívta fel a figyelmet az Organo-Missale néhány tételének közzétételével. Ezt követően a kézirat kikerült a Kájoni-kutatók érdeklődésének fő köréből, és csak 1942-ben foglalkozott vele érdemben Papp Géza, aki a kézirat tartalmának tematikus jegyzékét közölte rövid tanulmánnyal, a dallamok konkordanciáinak részleges meghatározásával. A II. világháborút követő évtizedekben, egészen az 1980-as évekig a csíksomlyói könyvtár legértékesebb kéziratait, köztük Kájoni több munkáját, az ősnyomtatványok legnagyobb részét elveszettnek hitték.
A könyvtár kincsei végül két részletben, 1980-ban és 1985-ben kerültek elő. Kájoni zenei kéziratai közül a legértékesebbekre (Kájoni kódex, Organo-Missale, Sacri Concentus) 1985. április 11-én bukkantak rá. Ekkor bontották ki a csíksomlyói ferences kolostor volt refektóriumának - 1985-ben egy általános iskola ebédlője - egyik befalazott ablaknyílását. A ferences barátok 1944 és 1948 között ősnyomtatványokat, XVI-XVII. századi nyomtatványokat és néhány kéziratot rejtettek el a fülkébe. Restaurálás után az ősnyomtatványok, a kéziratok, amelyek közül 5 Kájoni János munkája, Csíkszeredába a Csíki Székely Múzeumba kerültek vissza. Az Organo-Missalénak például az első 23 foliója sínylette meg komolyabban a hosszú "kényszerpihenőt": az első oldalak egyes részei, laptöredékei megsemmisültek.
Az Organo-Missale keletkezésének dátuma: 1667, formátuma fekvő, a lapok felső részén középen látható vízjelek alapján haránt másodrét, vagyis félbe vágott, mérete 140x180 mm. 238 számozott foliót tartalmaz, beleértve a kötet címoldalát, valamint egy tartalomjegyzéket a számozatlan (239.) zárófolión. A számozás a tabulatúraírás lejegyzési szokásainak megfelelően az egymással szemben lévő verso és recto oldalakra vonatkozik. Az orgonás könyv 8 foliót tartalmazó füzetekből utólag összefűzött kolligátum. A viszontagságos körülmények ellenére a kézirat egyben maradt, így a füzetek sorrendje egyértelmű. A kéziratot teljes egészében Kájoni jegyezte le Ammerbach-féle új német orgonatabulatúra-írással. A lejegyzés gondos, jól olvasható.
A helyenként előforduló nyilvánvaló elírásokból valószínűsíthető, hogy Kájoni a műveket nem emlékezetből, hanem korábbi - lehet, hogy saját - lejegyzett változatból másolta. A hibák jellegéből (pl.: egy motívum szekunddal, vagy terccel lentebb, feljebb helyezése változatlan basszus mellett; a módosítójelek, az oktávjelölések vízszintes vonalainak helyenként figyelmetlen használata) arra következtethetünk, hogy vonalrendszeres kottából írta át a darabokat orgonatabulatúrába. Utólagos, nem Kájonitól származó bejegyzés, a zárólap és a háttábla belső oldalának hosszabb feljegyzéseit leszámítva, csak elvétve található kék ceruzával (pl.: a Patrem alá a Credo, vagy az Et in terra kezdethez a Gloria misetételek elnevezései).
A zárólap tudósítása szerint tíz nappal azután, hogy Kájonit a szárhegyi (Gyergyószárhegy) zárda főnökévé választották, 1687. április 25-én Szárhegyen adta vissza lelkét Teremtőjének: "Anno a Partu Virginei 1687 / die véro 25 Aprilis / Múlt ki ból[do]gúl az böcsülletes és bóldogh emlékezet[ű] / Kájoni Fr. Páter János Sz. Márk Márk [sic!] Evang[elista] / napián reggel 6 orakor. Requiescat in pace[m]. / Melly űdőben Én Stephanus Benedekfi volta[m] / Kántor az Szárhegyi Parochiaba[n] /Szent Miklósi."

Richter Pál